March of Life – Marsch des Lebens– Menetés az Életért
A Menetelés az Életért mozgalma amegrendülés és a katarzis mozgalma. Egy lelki folyamatra épül, ami a drámai ésszemélyes valósággal való szembesüléstől vezet a megtisztulás és gyógyulás felemelő tapasztalatáig.
Egy német evangélikus házaspár újszolgálati helyén, a dél-németországi Tübingenben kezdett lelkészi munkába,amikor minden lelkesedésük, imájuk és elszántságuk ellenére kemény ellenállásbaütköztek. Egy idő után szembesültek a megdöbbentő ténnyel: a hangulatos éspatinás közép-kori egyetemváros a leghírhedtebb nácikat képezte ki az 1930-asévekben, közöttük azt az Adolf Eichmant, aki 1944 március 19-én érkezettMagyarországra. Döbbenten szembesültek azzal is,hogy még az 1990-es évek legvégén is a lágerekben meggyilkolt emberekmaradványait fedi a formalin a biológiai laboratórium folyósóján és hogy ez azegyetem volt a fajelmélet és a pokoli orvosi kísérletek mögötti elméletek főhadiszállása.Professzorok és „tudósok” fertőződtek meg e szörnyű teóriáktól, melyek„eredménye” a lágerek poklához vezetett.
Döbbenetük nem ért véget ezzel.Békés lelkészi szolgálatukat egy „belső hang” sodorta új irányba: arra kaptakkésztetést, hogy a saját családjaik felé tegyenek fel kérdéseket. Ezek nyománegyszerre megszólaltak a nagyapák. Sok esetben kiderült, hogy akiről eladdigazt gondolták: a vöröskereszt, vagy a híradós szolgálat nemes feladatát végeztea Wermacht kötelékében, valójában gyermeklágerekben a foglyok kiéheztetésébenvett részt; Ukrajnában tömegsírokba lőtt embereket; a Balti tengernél magyarzsidó asszonyokat hajtott a jeges vízbe majd agyonlőtte őket.
A sokkoló történetek nyomán a közösségvezetői és tagjai rájöttek: egyetlen hiteles válasz lehet a felfedezett terhelőtörténetekre; a családokat bénító elhallgatás leplének most hirtelen szétszakadására.Megtalálni az igaz szavakat, amit a nagyszülők soha nem találtak meg. Mintleszármazottak, bár tudják, a felelősség az elkövetett szörnyűségekért nem őketterheli, joguk van felmenőik nevében megszólalni. Az egykor elmulasztottszavakat helyettük kimondani. A szégyen, a fájdalom és a megkövetés szavait ésa sorközösség szavait.
Az utóbbi években e személyes éscsaládi szintű szembenézés mellett fontos kérdéssé vált a németországiközösségnek is, de számunkra is, mélyebb módon feltárni és megfogalmazni,hogyan történhetett meg a holokauszt éppen a „keresztény” Európában; hogyankészítette elő a zsidóság elleni pusztítást a majd kétezer éves téves teológiaés az anti-judaista „behelyettesítés” tana, mely az isteni kiválasztásbóltaszítja ki a zsidó népet.
A halál útjai helyett az életútjain
Ezen első megrázó tapasztalataiknyomán jutottak arra, hogy bejárják az egykori halálmenetek útvonalait. Ezek a rettenetes utak éppen megkövetésük ésaz igazságot elismerő szavaik nyomán válhatnak a gyógyulás, a megbékélés és aremény útjaivá. Amerre mentek, túlélőkkel találkoztak, és ahogy mi isszeretnénk, teret adtak a túlélőknek és a leszármazottaiknak, hogy a sokszorsoha nyilvánosan el nem mondott elbeszéléseket most végre elmondják. Akezdetben csak német területen tartott utak után egyre több olyan országbakaptak meghívást, ahol a holokauszt súlyos árnyat vet még ma is az egyestársadalmak életére.
2013 - 2014 Magyarország
Így kerültek meghívásunkraelőször 2013 tavaszán a budapesti Radnóti Miklós gimnáziumba, ahol történelmierejű találkozásra került sor magyarországi túlélők és német fiatalok egy kiscsoportja között. Több, mint 200 résztvevő könnyek között lett szemtanúja etalálkozásnak. 2014 tavaszán pedig 250 német fiatal indult útnakszervezésünkben, hogy Soprontól Budapestig járják be az egykori halálmenetútvonalát, szimbolikusan éppen az ellenkező irányban haladva. Az óbudaitéglagyárból 1944. november-decemberében Mauthausen irányában indított egykori halálmenetútvonalán érkeztek a német fiatalok Budapestre. Az út során Sopronban, Győrben,Abdán, a komáromi Csillag erődben, Kiskunhalason, Pécsett, Debrencenben ésBaján keresték fel a zsidó közösségek megmaradt tagjait és az emlékhelyeket.Mindenütt a szeretet, az áldozatok iránti szolidaritás és az őszintemegrendülés vette körül a találkozókat.
A zuglói zsinagógában
A sok közül talán az alegemlékezetesebb, amikor a Budapest XIV-kerületében álló zsinagógába jöttekel. Kardos Péter főrabbi fogadta őket és fogadta el a béke-jobbot. E találkozónrészt vettek a történelmi egyházak képviselői is, de talán Kardos Péter két mondataüzent a legtöbbet: „Hetven éve vártam erre a találkozásra. De mikor jönnek el amagyar nyilasok és csendőrök utódai?”
A saját terheink
Időt vett igénybe megtalálni apárhuzamokat a németek és saját történeteink között. A mi családjainkban nemvoltak SS kivégző osztagok tagjai. Bár a budapesti Maros utcai 2019 január 12-imegemlékezés óta tudjuk, lehetséges egy nyilas gyilkos nagyapa örökségével isszembenézni őszintén, sokan nem hordozunk ilyen terheket. De lehetneknagyszüleink, akik vasutasok voltak a deportációk idején, ahogyan az én egyik nagyapámis. Utóéletének anti-szemitizmusa miatt sejtem, hogy azon a napon is cinikusindulatok vezették. Azt is megtudtam családom e részéről, hogy ha rövid időreis, de beköltöztek egy Bergen-Belsenbe hurcolt zsidó család otthonába. Talánazért nem gondolták, hogy ez micsoda embertelen és rabló tett, mert erre azakkori törvények adtak lehetőséget! Az én dolgom kifejezni, hogy fájlalom,szégyenlem e tettüket és szeretném ezt a megrabolt család leszármazottainak iselmondani, ha megtalálom őket.
Ahogyan az 1945 című film tárjaelénk, e rablás terhe ott lebeg városaink és falvaink felett. Gyakran hallani:elég már a Holokausztra való emlékezésből, de minden településünkön ott vanegy-egy kísértet-szerű épület, aminek eltűntek gazdái. Házak, amikbe törvénytelentörvények által kerültek az új tulajdonosok. Ott vannak az elhagyott zsidótemetők, amiket már nem maradtak családtagok ápolni. És ott vannak soha meg nembeszélt családi történeteink a nagyszüleinkről, déd-nagyszüleinkről és tőlükátörökölt zsigeri előítéleteink.
Mára már szinte lélektaniközhely, hogy a traumák öröklődnek. Azok is, amikről a felmenők soha nembeszéltek. A témát a német közösség lelkésze, Jobst Bittner nagy erejű könyvbenírja le, melynek címe: A hallgatás leplének szétszakítása (magyarnyelven is megjelent). A beteggé vált családok, társadalmak egyikgyógyírja éppen az őszinte emlékezet, a gyónás lehetne, hogy megértsüksebzettségeinket, és a „másik”, a tőlem eltérő hitű, származású és meggyőződésűembertárs valódi történet és hátterét.
Hazai erőfeszítéseink arrairányulnak, hogy Budapest és a vidéki városok és települések „kísérteteit”felkeressük; szóra bírjuk a múlt emlékeinek őreit. Túlélők egyre kevesebbenvannak. Inkább a másod, harmad nemzedék terhelő generációs emlékeitsegíthetnénk gyógyítani és áttörni a mára már szinte mozdíthatatlannak tűnőtársadalmi falakat az emberség, az odafigyelés és a személyes szeretet erejeáltal.
Az elmúlt 2 év lezárásai nyománaz online térbe szorulva hívtuk egybe hazánk 17 településének képviselőit, ésolvastuk 12 órán át e településekről elhurcolt családok, emberek neveit. Agyógyítás e szándékával szervezzük és segítjük a 2022 augusztus 3-án Sümegensorra kerülő megemlékezést is.
Célunk, hogy egy nap az egészország minden települése feloldja az elhallgatás jeges csendjét. Egyetlenéletet sem hozhatunk már vissza, de a szembenézés, a halálba küldött százezrekneveinek felidézése, egykori zsinagógáik, házaik megbecsülése, főhajtásunk aMindenható Isten előtt - értük, miattuk és saját méltóbb jövőnk miatt - megtörténjen.
(Munkánk jó részét dokumentáltuk.Filmjeink a bmfilm11 youtube csatornán láthatók.)
-Simonyi Andrea Menetelés az Életért Magyarország